Az én drága nagyfiam most ünnepelte a tizenharmadik születésnapját. Sok tekintetben még nagyon gyerek, és otthon, a négy fal között még mindig nagyon anyás. A mai napig sokat ülünk együtt összebújva a kanapén, miközben nézzük az esti családi filmet, vagy valami vicces animációs filmet. De természetesen már nem engedi, hogy kocsival az iskoláig vigyem, ha találkozunk a suliban, nem adhatok neki puszit – a többiek előtt ez már “ciki”. Persze megértem a viselkedését, az ő korábban én is hasonlóképp kezdtem érezni magam akkor, ha egyszerre voltak jelen a szüleim és az osztálytársaim. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy szülőként ilyen nehéz lesz mindezt megélni. Pedig az az igazság, hogy sokkal jobban megszenvedem ezt az időszakot, mint gondoltam.
Nagyon szeretem a fiamat. Ahogy így állt a tizenhárom éves formájával és az új biciklijével a kerékpárbolt előtt, igazán meghatódtam. Biciklit kapott a születésnapjára, lecseréltük az előző járgányát. Nagyon hálás volt érte, és kivételesen még egy ölelést is kaptam. Ez nagyon jól esett. Mert bizony, egynéhány nehézségen már keresztülmentünk együtt. A legutóbbi ilyen nehézség a fogszabályzás volt. Na, hát az nem volt egy egyszerű menet! Hirtelen azt éreztem, hogy tizenkét évet ugrottunk vissza az időben. Utoljára akkor éreztem, hogy egy ennyire nehéz feladat előtt állok, amikor az ujjszopásról próbáltam leszoktatni, az sem ment éppen zökkenőmentesen. Szegénynek meg is látszik a fogsorán, hogy elég sokáig sikertelenül próbálkoztam mindennel ami a leszokást segítette volna. Többek között ezért is láttuk szükségét annak, hogy ezt rendbe tegyük, most, hogy már nagyobb egy kicsit.
Korábban más anyukáktól is hallottam, hogy a gyerekek nagyon rosszul viselik a fogszabályzót. De azt sosem gondoltam volna, hogy nálunk sem igazán fog beválni a dolog. Először az éjszakai verzió mellett döntöttünk. Ennek az a lényege, hogy leginkább csak éjszakára kell felhelyezni a fogszabályzót, nappal 2-3 órát leszámítva nem kell hordani az eszközt. Úgy gondoltuk, ezzel kezdünk, hátha segíti a beszokást.Az eredmény… nagyon vegyes volt. Egyfelől persze a fiam nagyon örült neki, hogy nem kell egész nap hordania a fogszabályzót. Másfelől viszont éjszaka annyira kényelmetlennek érezte, hogy alig bírt elaludni. Az első néhány hét rémes volt, állandóan veszekedtünk, hogy tegye vissza a fogszabályzót a szájába. Ő meg persze frusztrált és állandóan kimerült volt, mert éjszaka nem tudott aludni rendesen az eszköztől.
A másik rémálom a fogszabályzóval kapcsolatban a tisztítása volt. Az éjszakaival még hagyján, de egy idő után váltottunk állandóra, na az sem leányálom. Az állandó fogszabályzónak az a lényege, hogy hátul hozzáerősítik a fogakhoz, a többi foghoz pedig ragasztással illeszkednek a kis fémlapok. Nos, ezekbe a fémlapokba minden beleakadhat. Nagyon kel vigyázni, mert az evés közben rárakódott ételmaradékok rajta maradhatnak, így káros baktériumok is elszaporodhatnak a szájban. Ráadásul ha nem sikerül megfelelő módon tisztítani őket, fa fogakat is károsíthatja. Esküszöm, az óvodai időszakban nem álltunk annyit a tükör előtt a helyes fogmosási technikát gyakorolva, mint most.
Persze mindennek meg van az előnye és a hátránya is. A sok nehézség után végül megtanultuk jól kezelni a fogszabályzót, és a fiam is egészen megszerette a helyzetet. Nagyon izgatott, hogy milyen lesz majd a fogsora, miután levesszük a fogszabályzót. Alig várja a nagy napot. Addig is szerintem rengeteget fog bringázni, egy darabig azt hiszem, ez kellőképpen el fogja terelni a figyelmét a problémáról.
Ha többet szeretnétek olvasni a témában, találtam egy nagyon jó oldalt a fogszabályzóról, nézzetek bele. Mintha csak rólunk írták volna, jó szívvel ajánlom mindenkinek!
